Egy hónap elteltével is nehezen találja a szavakat, amik pontosan leírják érzéseit. A konyhában ücsörögve minden egyes alkalommal mágikus pillanatokat él át amikor bajnoki trófeáján saját nevét is meglátja a sportág legendáié között. Győzelmében még a legnagyobb hullámvölgyek mélységében sem kételkedett, újabb sikere pedig még jobb munkára ösztönzi őt. Sebastian Vettellel aFormula1.com beszélgetett 2012-es, harmadik bajnoki címét hozó szezonjáról.

Sebastian, már négy hét telt el a harmadik egyéni címed megszerzése óta. Milyen érzés visszagondolni arra a napra?

Vettel: Akkor nehéz volt megfelelő szavakat találnom rá. Az ilyesminek idő kell, hogy leülepedjen. Őrült verseny volt, minden kanyarban ott lapult valami előre megjósolhatatlan – joggal használhatjuk rá a kaotikus jelzőt – és hogy így végződött számunkra, csak amiatt van, hogy végig képesek voltunk felülről szemlélni a nagy egészet. Meg kell érteni, milyen sok apró lépés kell ahhoz, hogy elérj egy ilyen eredményt. Lépések, amiket ha megteszünk, talán az adott pillanatban nem tűnnek fontosnak, de nagyon is sokat számíthatnak a végső eredmény szempontjából. Azt gondolom, 2012 – és különösen a brazil verseny – megmutatta nekünk, hogy a siker titka ezekben az apró részletekben rejlik.

Nem láthattuk az arcodat, amikor átszelted a célvonalat. Az érzelmek nagy kitörése lehetett ez.

Vettel: Nos, a kitörés csak később jött. Abban a pillanatba, mikor áthaladtam a célvonalon, nagyon csöndes voltam – valahogy üres. Az gondolom, ez normális, amikor a hatalmas teher lekerül a válladról. Egész éven át erre az egyetlen célra összpontosítottunk, és ekkor hirtelen elértük azt. Az ilyesmi lecsendesít egy rövid pillanatra. Aztán később, két hét után eltűnik ez, és újra felveszed az életed fonalát – ott, ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytad.

A bajnoki serleg újabb egy évre a birtokodban maradt.

Vettel: Októberben vissza kellett adnom kicsit, hogy alaposan átvizsgálják, de ez nem volt könnyű búcsú! (nevet) Természetesen mindig reméled, hogy visszakapod, de ha megnézed, milyen nevek állnak rajta, megérted, hogy ennek sajátos élete van. Most visszakerült a konyhámba, a konyhaasztalra, és noszogat, hogy küzdjek meg érte 2013-ban is.

A te neved már háromszor is szerepel rajta. Úgy helyezet, hogy lásd rajta a saját neved?

Vettel: Valahányszor leülök az asztal mellé, megfordítom, hogy elolvassam rajta a neveket – ez már-már misztikus szertartás. Aztán látom rajta a nevemet háromszor felgravírozva… ez igazán mélyen megérint.

Csupán 25 éves vagy, de már háromszoros bajnok. Mi jön még? Milyen felfogással vágsz neki 2013-nak? Még mindig a gyilkos ösztönnel, vagy már sokkal nyugodtabban?

Vettel: Gyilkos ösztön? Az nem én vagyok! Tudom, hogy különleges helyzetem van a csapatnál – igen – de határozottan csapatembernek tartom magam. Csapattagként azt akarom, hogy 2013-ban sikeresek legyünk, ahogy idén is, és előtte két évvel is. Személy szerint sosem színleltem a motivációt – ez a személyiségemből jön. Rendben, mostantól nagyszerű érezni a bajnokság ízét és mindazt, amit magával hoz, de a fejedben sokkal inkább azok a lépések maradnak meg, amikkel odáig jutottál: idegesség a rajtrácson az első futam előtt, a stressz, amikor valami nem úgy megy, ahogy tervezted, a dobogók – és minden hasonló pillanat beleég az emlékezetedbe.

Pár napra rá, hogy megnyerted a harmadik bajnokságod, a Ferrari arra kérte az FIA-t, tisztázza az előzési manővered kérdését Jean-Eric Vergne-nyel szemben. Aggódtál egy kicsit is amiatt, hogy máshoz kerül a trófea?

Vettel: Őszintén szólva sosem jutott eszembe, hogy bármiféle szabálytalanságot is elkövethettem. Annak ellenére, hogy eseménydús verseny volt, határozottan láttam minden zászlót és színjelzést! Csak azt tudtam, hogy a Ferrari akar valamit, miután Christian felhívott, és azt mondta, a Ferrari nem éppen elégedett a dolgok végkimenetelével. Miután az FIA minden egyes centijét ellenőrizte a pályának az eset felvételei alapján – és aztán megállapította, hogy minden szabályos volt – a Ferrari lemondott a további fellebbezésről. De hiszik vagy sem, én már a leintés után tudtam, hogy egyetlen hibás manővert sem követtem el.

A szezon valódi hullámvasút volt számodra, például a generátorproblémák miatt Valenicában és Monzában, vagy a hátulról rajtolás miatt Abu-Dzabiban. Mit tanultál az idei szezonból, és mi jelentette számodra a legnagyobb erőpróbát?

Vettel: A kulcs az volt idén, hogy sosem vesztettük el a hitünket. Sokkal könnyebb kimondani, hogy hiszel magadban, mint valóban hinni. Nagyon sok „szakértő” van, akik folyton megmondják, ki lesz a bajnok, ki lesz a vesztes, de neked sosem szabad hallgatnod rájuk. Sem a pozitív, sem a negatív véleményekre! Csak és kizárólag a saját munkádra kell összpontosítanod, és sosem szabad foglalkoznod azzal, mit tesznek vagy nem tesznek mások. Sok résztvevő alábecsüli annak jelentőségét, hogy minden egyes pont számít – pedig talán ez a siker legnagyobb sarokköve. Csak három pont – olykor még kevesebb – állt az első és a második között a végén, ennyin múlt, hogy ismét az én nevem kerüljön a trófeára.

Most értél vissza Thaiföldről, ahol Michael Schumacherrel megnyerted a Nemzetek Kupáját a Bajnokok Tornáján. Elég volt egy időre a versenyzésből?

Vettel: Na igen, jó móka volt ez Bangokokban. Tökéletes levezetés volt. Most már Sebastian Vettelre, az emberre figyelek a következő hetekben, mielőtt februárban újra elkezdem az ismerkedést az RB9-cel. Az egész Forma–1-nek szeretném megköszönni, hogy a teljes, hosszú szezonon át figyelemmel kísértek bennünket. Azt kell mondjam, nagyon jó szórakoztatást nyújtottunk. Az én szempontomból talán olykor egy kicsit túl jót is – de mi szurkolóközpontúak vagyunk! (nevet)