Sebastian Vettel újabb jelentős mérföldkőhöz érkezik a hétvégén: Austinban F1-es karrierje századik versenyét futja. Nico Rosberg nagyjából ennyit várt élete első győzelmére, ő viszont ennyi idő alatt már két bajnoki címet szerzett, amik mellé hamarosan könnyen lehet, hogy egy harmadik is társul. A Formula1.com a kerek szám alkalmából készített interjút a némettel, amelyből kiderül, mit jelent számára a jubileum, hogy éli meg hektikus szezonját, s miként viszonyul a versenyek izgalmának kérdéséhez.
Sebastian, a hétvégi austini verseny lesz a századik futamod. Miként összegeznéd a Forma–1-es karriered?
Vettel: Az egész nagyon gyorsan történt. A száz egy nagy szám, száz verseny nagyon soknak hangzik: száz rajt, százszor élni túl az első kanyart. Ha belegondolok, nem is volt olyan régen, hogy megérkeztem az F1-be. Ez is megmutatja, hogy ha olyasmit csinálsz, amit igazán szeretsz és élvezel, valósággal repül az idő. Így most már koncentráljunk a második százra! (nevet)
Ha erre a szezonra gondolsz, nem éppen úgy indult, ahogy szeretted volna, és a mostani elsőséged úgy tűnik, keményebb volt megszerezni, mint a korábbi években…
Vettel: Az első verseny jó volt, egy jó dobogós helyet hozott nekem Ausztráliában. De ezután megkezdődött a hullámvasutazás, és az egyetlen jó hír csak az volt, hogy erre mindenki befizetett, nem csak mi. Néha nem olyan eredményeket értünk el, amit megérdemeltünk volna, máskor viszont igen. De nem örültünk ennek, tehát igen, ez valóban nem volt könnyű szezon. Viszont kezdettől fogva megőriztük a hitünket, és sosem kerültünk olyan helyzetbe, ahol újra motiválni kellett volna magunkat, hogy ismét győzelemért harcolhassunk.
Azokon a versenyeken, ahol kevésbé ment, a csapatrádiódból némi idegesség érződött. Miként jutsz túl a frusztráción?
Vettel: Nem hinném, hogy bármi rossz lenne abban, ha valaki elégedetlen, amikor rossz versenye van és nem jók az eredményei, miközben úgy érzi, jobb is lehetne. Ebben nincs semmi rossz. Viszont a célvonal átlépésekor nem tehetsz semmi mást. Néha nagyon mérges vagy magadra bizonyos helyzetekben, de az időt nem fordíthatod vissza, hogy legyen második lehetőséged, tehát el kell fogadni, ami van, és továbblépni. Valamint azokra a dolgokra figyelni, amiken változtathatsz a jövőben, és nem pazarolni időt és energiát a múlt dolgaira.
A 2012-es hosszú idő óta az egyik legkiszámíthatatlanabb szezon: az első hét versenyt hét különböző ember nyerte. A következetesség hiánya segített neked mostanra, amikor már megtaláltad a következetességet és az élre kerültél?
Vettel: Igen is, nem is. Mindenki nagyon együtt van, teljesítmény terén a kocsik nagyon egyenlők, így ha jó kocsid is van, végezhetsz hetedikként. A következő versenyen aztán a kocsid hasonló, mégis nyerhetsz, és aki előtte győzött, talán csak ötödik-hatodik. Ez nagyon eltér a korábbi évektől, amikor tudtuk, hogy ha jó a kocsink és jó teljesítményt nyújtunk, dobogósok leszünk – még úgy is, ha valaki gyorsabb volt nálunk –, és amikor csak páran harcoltak ezért. Idén nem mindenki nyerhet, de az esélyesek köre egyértelműen kiszélesedett.
Most nézzük Fernando Alonsót! Ő sokáig nagyon kiegyensúlyozott volt idén, de most aggódhat, mert volt pár kiesése – ellentétben veled, akinek a szezonja nagyot fordult Szingapúr óta…
Vettel: Természetesen az elmúlt versenyek enyhén szólva jól alakultak. Ezek sokat segítettek nekem. Ha az egész szezont nézzük a húsz versennyel, akkor is kell legyenek baleseteid, ha nem akarod, és talán pár kiesésed is technikai hiba miatt. Nekünk ezek megvoltak – remélhetőleg már túl is jutottunk ezen a szakaszon. Nagyon nehéz lenne ennyi versenyt futni balesetek nélkül. Az ilyesmit nem lehet előre kiszámítani, de fel kell készülni rá, hogy amikor utolérnek, ne csak állj tára nyílt szemekkel. (nevet) Ha az eddig teljesített versenyeket nézzük, azt hiszem, a Fernando és az én kieséseim és balszerencséim száma nagyjából azonos. Még mindig hiszem, hogy az lesz a bajnok, aki jobban megérdemli. Nem kérdés, hogy jó helyzetben vagyunk, és remélem, végig mindent jól csinálunk majd, hogy valóban kiérdemeljük a sikert.
A lelátókon és otthon, a képernyők előtt valóságos thrillert láthatnak. Eddig még nyitott a befejezése…
Vettel: Igen, a szurkolók jó ideje a legjobbat kapják a Forma–1-ből. Személy szerint jobban szeretném, ha kicsit unalmasabb lenne. Ha visszatekintünk pár évvel ezelőttre, amikor vezető pozícióban voltál és már csak tíz kör volt hátra, biztos lehettél benne, hogy a verseny a tiéd. Manapság viszont bármi megtörténhet mire a kockás zászló lecsap. A gumik az utolsó méterekig levegőben tartják az eredményt. Amikor te üldözöl valakit, még mindig a magad javára fordíthatod a küzdelmet – ha viszont elől vagy, még mindig veszíthetsz!
Az időmérőid 2012-ben kissé szaggatottak voltak. Viszont így volt némi örömöd és kielégülésed az előzésekkel, valamint a harcokkal miközben előre törtél.
Vettel: Nos, úgy vélem, az elégedettség mindig attól függ, jó vagy rossz versenyed van-e. Az persze mindig élvezetes, ha sok autót előzhetsz meg, de ideális esetben elölről indulsz, és nem kell előznöd, egyszerűen csak ott akarsz maradni, ahol vagy. (nevet) Ha nagyon hátulról indulsz – és azt hiszem, Abu-Dzabi óta tudom, miről beszélek –, a versenyed végtelennek tűnik, és a dobogó tökéletes visszaigazolása a dolgos délutánnak.
Húsz versenyből tizennyolcon már túlvagyunk. Mi volt számodra idáig a csúcspont?
Vettel: Remélem, hogy az még előttem van! Talán a szezon első győzelme Bahreinben volt a legnagyobb dicsőség számomra, ahol megbizonyosodhattam róla, hogy még minden úgy megy, ahogy mennie kell. A csúcspont természetesen a szingapúri győzelem volt, mert szerintem ez volt a fizikailag legnehezebb verseny a szezonban. És, természetesen az abu-dzabi futam. De amint már mondtam, remélem, hogy a legjobb még hátravan.
AJÁNLOM AZ OLDALT
