Hazai versenye következik Sebastian Vettelnek, ebből az alkalomból készített vele interjút a Formula1.com, a dolgok állásáról, riválisokról, farmerről és csillogásról…

A Forma-1 világa egy csillogó üzlet. Te divatosnak tartod magad?

„Ha őszinte szeretnék lenni, a divat nincs nálam napirenden, de természetesen belenézek a tükörbe, mielőtt elhagyom a házat, így nem vagyok mentes a hiúságtól. (Nevet) Egy dolog biztos, kényelmes ruhákat választok. Farmert, pólót, rá egy laza inget, ilyen jellegű dolgokat. Határozottan szeretem a színes dolgokat.”

Mi volt a legőrültebb ruhadarab, amit valaha is vásároltál?

„Soha nem vásároltam szélsőséges dolgokat, nem vagyok az a fajta srác. Mindig csak olyasmit veszek meg, amit biztosan hordani is fogok. Igazából ez nem teljesen igaz. Egyszer, még tizenévesen vettem egy régimódi kalapot, amit soha nem viseltem.”

Fejezd be a mondatot: Egy ruhának…

„…Kényelmesnek, funkcionálisnak kell lennie, és természetesen jól kell állnia. Legalábbis higgyem azt, hogy jól áll! (Nevet)”

Van farmer a szekrényedben. Milyen híres nevek jutnak eszedbe erről a ruhadarabról?

„Nos, azt hiszem, mindenki hord farmert. Ez egy globális darab, része a mindennapi kultúrának. Persze, James Dean vagy Marlon Brando idejében a farmer még nem norma volt, hanem kivétel, lázadás. Így talán őket lehetne megnevezni, mint a leghíresebb farmeres plakátarcok. Ma szinte minden alkalomra lehet farmert felvenni. Amíg hordhatok! Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor már túl öreg leszek hozzá.”

Melyik az a kor?

„Amikor elmúlsz 30, vagy akörül? Akkor a ’minden alkalomra’ való viselet leszűkül.”

Melyek a hírnév árnyoldalai?

„Amelyeket az emberek nem látnak. Látnak az autóban, látnak versenyezni, szurkolnak neked, felvidítanak. De nem látják, mi kell mindehhez ezen a szinten – fegyelem, napi tréning, túllépni a belső kísértéseken, küzdelem a hangulattal. Ezeket a kihívásokat a külső szemlélő nem látja. Aztán ott vannak még a szellemi kihívások – a mérnökökkel való találkozások, a megbeszélések, hogy megértsük mi történik technikailag ebben a szinte laboratóriumi környezetben. Ezek a dolgok rejtve maradnak a rajongók előtt. Nem értékeli, mert nem látják. Amikor bekapcsolják a tévét, és nézik az időmérő edzést, arra gondolnak, mindez csak sok hűhó semmiért, csak néhány kör. De a Maratonra felkészülni is legalább 10 hónap.

Előfordult már, hogy divatmagazint vásároltál?

„Talán meglepő, de igen. Több alkalommal. (Nevet)”

Szóval az olyam csúcs magazinokat kedveled, mint a Vouge vagy a Harper’s Bazaar?

„Hoppá, el kell ismernem, hogy az utóbbiról még soha nem hallottam.”

Az álmodban élsz. Milyen érzés?

„Más, mint gondolnák. Mindig is a versenyzésről álmodtam, és ennél nagyobb már nem is lehetne. De az élet halad, nem álmodozom, mert milyen lesz. El sem tudom képzelni előre, milyen lesz az utam. Állandóan utazom, sokszor napi 24 órát, és heti 7 napot dolgozom, kevés idő marad magamra és a családomra. Ne érts félre, nem panaszkodom, szeretem ezt az életet élni, ha választani kéne, újra így döntenék. Még soha nem találkoztam semmivel, ami ennyire szórakoztató lett volna számomra. De azt is el kell mondani, hogy mivel jár ez a pakk, és kívülről nem mindig látszik, milyen így élni. Nem minden arany, ami fénylik!”

De te nagyon kényelmesnek tűnsz…

„És biztosan az is vagyok. Szerencsés helyzetben vagyok, és remélem, hogy eléggé értékelem is ezt.”

Mi teszi olyan csillogóvá a Forma-1-et?

„Azt hiszem, a Forma-1 és a csillogás kéz a kézben jár, de számomra a sport elsőbbséget élvez. Sokkal inkább elbűvölnek a műszaki szempontok, mint a lányok a rajtrácson. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem pillantok rájuk, de határozottan nem az a hétvégém fénypontja! (Nevet)”

Mit gondolsz, ki a király? Brad Pitt, Barack Obama vagy Homer Simpson?

„Olyasvalaki, aki a maga életét éli. Ha nyomokat követsz, te magad soha nem hagysz nyomot. Említeném például Brad Pittet, de ahhoz ismernem kéne őt. Általában azokat csodálom, akik megfontoltak, és ellenállnak minden suttogásnak. Kimi Raikkönen ilyen például, lehet ezrét szeretni, vagy nem szeretni, de a saját életét éli. Elhatározza a dolgokat, nem akar mindenki kedvence lenni. Legalábbis nem kelt ilyen benyomást.”

Raikkönen a legközelebbi barátod a versenyzők közül? Gyakran látni titeket beszélgetni a versenyzői parádé alatt…

„Igen. Ő egyszerű és őszinte, megmondja, ha rossz napja van.  Reális, nem politizál. Soha nem készül semmire. Ha valamit nem akar elmondani, akkor nem tétovázik, csak közli, hogy nem. Nem kertel, elmondja, amit akar.”

Évekig a média kedvence voltál, az idén azonban már van egy kis ellenszeled. Pozitívan hat rád?

„Hiszek abban a mondásban, ami úgy szól, hogy nem vagy olyan jó, mint ahogy mások mondják rólad, és annyira rossz sem. Nem akarok olyan messze menni, hogy kijelentsem, nem kell figyelembe venni mások véleményét, de befolyásolnia nem kell. Az én mércém az, hogy bele tudjak nézni a tükörbe, és elégedettnek kell lennem a látvánnyal. Szeretem az őszinteséget, magammal szemben is. Milyen egyszerű lenne a leeső kerékre fogni, hogy kiestem. Vannak, hibák, amiket el kell ismerni és bocsánatot kérni miattuk. Mint két évvel ezelőtt Spában, amikor megpróbáltam megelőzni Jensont (Button), de elvesztettem az uralmamat az autó felett, és ezzel mindkettőnk versenyét tönkre tettem. Természetes volt számomra, hogy odamentem, és bocsánatot kértem tőle. Én is elvárom ugyanezt. Mindez a tiszteletről szól.”

Eddig hét győztest láttunk kilenc versenyen. Szerinted ki van fölényben?

„Jelenleg még nagyon versenyképes vagyok. Sok versenyző van nagyon hasonló szinten, ahogy az eredmények is mutatják. Hárman 29 ponton belül vannak 9 futam után. Úgy gondolom vannak akik kiemelkednek, Fernando (Alonso), és Lewis (Hamilton), aki nagyon gyors volt, csak egy kicsit szerencsétlen, Silverstone-ban. De még sokan vannak. Michael (Schumacher) még mindig játékban van, nem hiszem, hogy elvesztené. Az igazság az, hogy a teljesítmény csak annyira lehet jó, mint amennyire a pilóta és a csomagja az – és ez kéthetente változik. Szóval nem lehet, csak egy nevet kiválasztani.”

Mi alapján ítéled meg a sportág nagyjait, a címeik alapján?

„Igen is, és nem is. Persze nagy szerepet játszanak a sikerek. Ha az olyan nevekre gondolunk, mint Alain Prost, Ayrton Senna, Jackie Stewart és Niki Lauda, például, mindannyian több címet is nyertek. De vannak nevek, amelyeket nem ezért nem felejtünk el. A Forma-1-ben minden pilóta gyors, de vannak, akik különlegesebbek, rendkívül szeretik őket a rajongók. Lehet, hogy mert humoros, vagy mert gúnyos. Ezek az emberek ugyanúgy megmaradnak az emlékezetünkben, mint azok, akik számtalanszor nyertek.”

Ki lennél ezek közül a versenyzők közül?

„Jochen Rindt. Igaz, csak egy bajnoki címet nyert, de magasan felülmúlta a szintet. Ikon volt, nem csak a német, a svájci és az osztrák rajongóik számára. Minden bizonnyal ő volt az első Forma-1-es szupersztár. Megfelelt a várakozásoknak, és rikító ruhatára volt! (Nevet)”

Több éve bőröndből élsz. Otthon hogy érzed magad?

„Persze, a bőrönd nagyon kedves lett számomra, és a pakolás rutinná válik. Bár, soha nem múlik el az a hiba, hogy sok mindent bepakolok, ami nem kell. Azt hiszem, ez az utazók DNS-ében van. (Nevet) Összességében úgy gondolom, a Forma-1 a nyaralás ellentéte. Ők azt várják, hogy repüljenek, hogy szállodában aludjanak és hogy svédasztalos reggelit kapjanak, míg én azt, hogy a saját ágyamban ébredhessek, és a saját konyhámban ehessek.”

Mi az, amit sosem felejtesz el becsomagolni?

„Fogkefe és fehér zokni, így aztán biztos lehetsz benne, hogy egy némettel van dolgod! (Nevet)”

Ha lenne egy hónapod magadra, hogyan töltenéd el?

„Határozottan nem ugranék fel egy repülőre! Szeretnék eltölteni egy kis időt a barátaimmal, a családommal, szeretnék gyalogos, vagy kerékpár túrára menni. Felállítani egy célt, keresztülmenni az országon.”

Hamarosan eljön a hazai versenyed Hockenheimben. Úgy érzed, itt tartozol valamivel a rajongóidnak?

„Persze, ez mindig különleges futam, nem kétséges. De másrészt nem adnak több pontot a hazai versenyen, szóval csak megpróbálom élvezni, és a legjobbat nyújtani. Ez magától értetődik…

De szeretnél nyerni, ugye?

„Igen, szeretnék.”